az Alkotás öröme...

Az alkotás, teremtés vágya ott van minden emberben kivétel nélkül. Vannak akik ezt a vágyat elnyomják magukban és vannak akik szüntelen nyughatatlansággal keresik útjaikat, feladataikat, azt a formát, melyben kifejezhetik (nem önmagukat!) a bennük rejlőt, a VÉGTELENT... Hogy ez már maga a művészet, vagy "naiv népi alkotás" azt döntse el a szemlélő és az utókor. Egy impulzusokkal teli világban a téma a mondandó csak úgy egyszerűen felfakad a Lélek mélyéből, bízva abban, hogy (meg)értő szemekre, szívekre talál.

Manapság gomba módjára születnek, szinte a semmiből a különböző korábban nem látott, hallott technikák. Van amelyikkel meg-megismerkedik az alkotó és van amelyik teljesen elvarázsolja, esetleg ötvözi őket, akár maga is újat hoz létre. Úgy vélem, hogy csupán a képzelet szabhat határt a technikák ötvözésének és felhasználási módjának kiaknázásában. Nagyon kedves művészettörténet tanárnőm, Pálvölgyiné Szécsi Valika jut eszembe aki nagy elszántsággal és szeretettel öntötte fejünkbe a különböző művészi technikák ismeretét. Mára már ez a skála kiszélesedett, de a régebben megszerzett tudás jól jön az újabbak alkalmazásánál is.

Budapesten a KAZI30 Galériában tartottak egy bemutatót, ahol textilszobrászati technika és annak gyakorlatilag végtelen felhasználási területei voltak a téma. Ott szerettem bele a paverpolba és később a powertexbe, amikor elhatároztam, hogy a technika és egyéb ismereteim, tudásom segítségével próbálom megvalósitani, megmutatni mindazt ami ott  legbelül feszeget, ami szeretne a felszinre törni...